A Nagy és Dicső MAGYARORSZÁG, az Aranycsapat, a 48-as forradalom... csupa szép emlék...Vagy nem. Az országot feldarabolták 1 bukott világháború után(arról nem is beszélve hogy mindjárt 2őt is buktunk), az Aranycsapat kikapott a döntőben,a forradalom elbukott, de mi azért ünnepeljük,mert hősök vagyunk!Nem inkább azt ünnepeljük,h. örök vesztesek vagyunk?Hogy soha semmit nem nyertünk,hogy azok az ebmerek és tudósok a modern korban szinte mind külföldön értek el nagyobb sikereket? De ők magyarok,büszkék vagyunk rájuk,igen mikor híresek lettek,mikor itthon voltak senkit sem érdekeltek,de amint kimentek és ott meglátták bennük a tehetséget,1ből nagy MAGYAROK,akikre mi büszkék lehetünk,elötte meg senkik. Mert a magyar ember mint olyan furcsa állatfaj. Sírni szeret, nincs annál jobb program, minthogy kijön a gyárból látja a főnököt  egy luxusautóval  (aki persze nyilván lopott,hiszen magyarországon senki sem lehet becsületesen gazdag,a becsületes emberek mind szegények és a kocsmában isznak vele), és ejj hát bezzeg ő itt dolgozik egésznap és csak 1 Ladára fussa,hát irány a kocsma és sírjunk. A magyar sír reggel délben és este. Mert van Európában egy ország, ahol a miniszterelnök 1 unatkozó milliárdos,aki több hatalmat szeretett volna,ahol az ellenzék vezér többéve ugyanazzal a programmal bukja a választásokat,mégis ő a vezér,ahol az ország nagy hobbija a sírás és a tüntetés, és az emberek mindenhez qrvára értenek, ez az ország Magyarország.