0:48..ülök az ágyban és rá gondolok, most szakítottunk...vége. 2 év 10 hónap
Hajni...nem írtam róla soha a blogomban, szinte természetes része volt az életemnek,aki mindig ott volt ha kellett,szeretett és én szerettem őt.Annyira természetes és magától értetődő volt,h. együtt vagyunk,h. nem is szóltam róla. Pedig megérdemli.
Megismerkedésünk elég gyorsan sikerült egy szalagavató alkalmával 2005ben, nagyon megtetszett, akkor még csak az ahogy kinéz, a mosolya, a szeplői, és a szeme,majd késöbb a beszélgetések alkalmával megismertem,és azt nem mondanám,h. szerelem első látásra,de mindenképpen meg akartam szerezni:)
Még abban az évben összejöttünk,és tíz percel késöbb már 2006ot írtunk:)
Sokmindent tanultam tőle,az 1. komoly kapcsolatom,mindenben ő volt az 1.
Nagyon élveztem a vele eltöltött idő minden másodpercét,szinte sohasem vitáztunk,veszekedtünk,mindig megértettük egymást.
De már vége, már nem szerelmes belém... Haragudnom kéne rá? Nem hiszem.Ő mindent megpróbált, csak magamra haragszom...talán nem figyeltem rá eléggé? Többet kellett volna törődni vele? Nemtudom. Ő azt mondaná,h. nem, vele volt a baj,de ez nem vígasztal. Azért mondaná ezt,mert szeret, csak már nem szerelmes, talán könnyebb lenne gyűlölni, vagy valami. De nem tudom,mert én is szeretem. Az első és eddig az egytelen lány,akivel el tudtam volna képzelni,h. leélem az életemet.
De talán hibáztam... akkorát mint még soha.
Köszönöm neki minden másodpercet amit együtt tölthettem vele.
Szeretlek Hajni, és egy részem mindig is szeretni fog.
